Milyen is az, non-fiction könyvet írni?

Ráadásul fiataloknak, akikről az a fáma járja, hogy kevésbé szeret(né)nek olvasni, mint mi, anno… Tehát a kérdés ez volt: Hogyan lehet megírni a fiataloknak élvezhető módon mindazt, amit tudunk? Hát mi így csináltuk…

Hajni: Szerencsére Ria már sok tapasztalatot szerzett az első könyve (5öst érő tanulási 5letek) írásakor, így ő tudta, mi a munka menete, hogyan és miként kell a gyakorlati lépéseket megtenni. Ez sokat segített a könyv kiadása folyamán, és lehetővé tette, hogy a tartalomra tudjunk fókuszálni.

Először is rengeteg munkaóra telt el kutatással, ami számomra a könyvírás biztos hátterét, tudásanyagát adta. Mivel 25 éve foglalkozom a témával, és egy sor coach tréninget végeztem / vizsgát is tettem, szerencsére elég sok alaptudással rendelkeztem a témákról. Mégis a könyv írása során kb. 60 könyvemet olvastam újra, a könyvtárból és a könyvesboltokból is egyre több angol és holland nyelvű könyv került haza… Több száz cikket is el- vagy újra olvastam (online és hagyományos forrásokból, angol, holland vagy magyar nyelven), néha szinte a bőség zavarát érezve. Főleg amikor a különböző írók vagy megközelítések egymásnak ellent mondtak. Az egész folyamat egyébként egy óriási rendszerezése volt a fejemben mindannak, amit a témáról tudok. Rájöttem például, hogy az általam használt eszközök, milyen agyban zajló folyamatok miatt működnek, vagy hogy sok különböző módszer ugyanannak a megközelítésnek csak verziója. A szakkönyvírás jó kis „agyi nagytakarítás”, tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti és régóta űzi a szakmáját!

Mindennap felkeltem hajnali 5 vagy 6 órakor, hogy mielőtt a munkám elkezdődik, még befejezzek ezt-azt a könyvírásból is. Aztán munka után, ami nekem online workshopok, coachingok, megbeszélések tartását jelenti a világ minden részével, többnyire esténként persze folytattam az olvasást, írást!

Ria: Az én módszerem inkább gyakorlati elveket követett írás közben: mindig arra gondoltam, hogy az adott témát hogyan tanítanám meg a kamaszoknak, így azt írtam le, hogy mit mondanék el nekik egy-egy témáról. Megírtuk, átírtuk, egymás szövegét javítottuk, rövidítettünk, kiegészítettünk. Volt, hogy már meg sem ismertem, hogy eredetileg én írtam meg egy fejezetet, de élveztem nagyon a közös munkát! Jöttek-mentek a verziók. Tudtam, éreztem, hogy a szöveg még nem lesz elég önmagában, akármilyen lényegre törő is. Egy-egy téma megírása minden esetben új kihívást jelentett számomra: legyen tömör, ugyanakkor érdekes, no meg újszerű, modern és persze trendi, avagy „képes” is, hiszen az appok és a telefonos egyéb tartalmak egyre inkább efelé tendálnak… No, a képi világ Balázs Andi grafikusunk által hozzáadott változata mindig engem is elkápráztatott. Amint elkészült az illusztrált változat a szöveghez, mindig az a gondolatom támadt, hogy „ez az, most lett kész, most kerek a téma!” Apropó, kerek! Lett Hajnival egy szlogenünk is: Gurul, nem gurul… Ha valami nem tetszett igazán egy szövegrészben, akkor ez mondtuk: „nekem ez így nem gurul”, ha meg elkészült egy rész és már elégedettek voltunk vele  akkor meg” na, most gurul”, vagyis kész, kerek egész lett.

Hajni: Én írtam például az első témák közül a Rögzített és FEJLŐDÉSI szemléletmód témát. Az angolul GROWTH MINDSET-ként ismert megközelítést sok nagyvállalat aktívan használja a vezetőfejlesztés és kultúra-alakítás során, köztük a Shell is, ahol belső tanácsadóként dolgozom. Tehát én már sokat tudtam, olvastam az elméletről, és használom is rendszeresen is munkám során. Természetesen újra átforgattam Carol S. Dweck könyvét, elolvastam több tucat internetes cikket, valamint Bagdy Emőke írását a témáról a Fejben dől el című könyvben. Ezutóbbi azért is volt fontos, hogy kiderítsem, hogyan használja a magyar szakirodalom, miként fordítódnak a szavak stb., hiszen én csak angolul dolgozok (meg ritkán hollandul). Azon is elgondolkodtam, hogyan használtam eddig ezt a gondolkodásmódot a saját gyerekeimmel.

Aztán a kihívás az volt, hogy mindezt a tudást néhány mondatban, érdekesen, érthetően leírjam. Ez természetesen sok időbe és gondolkodásba telik, amint Blaise Pascal is mondta:

„Ha több időm lett volna, rövidebb levelet írtam volna.” 

Volt, amikor félóra alatt szinte “kiömlött” belőlem egy téma első verziója. De olyan is volt, amikor 1-2 mondat megírása több órába telt, mivel időigényes lehet a tudásanyag felelevenítése, pontosítása, új ismeretek megszerzése is! Persze mindkét esetben az első változatot mindig sokszor átnéztük, átírtuk, igazítottuk a könyv többi részéhez.

Íme a végeredmény a példaként említett témáról: a Rögzített és FEJLŐDÉSI szemléletmód-ról szóló néhány mondat, ami végül Az ÉN térKÉPem kötetbe került:

FEJLŐDÉSI ÉS RÖGZÍTETT SZEMLÉLET AVAGY: TEHETSÉGES VAGYOK?

Mint már tudod, az agyunk is fejleszthető egész életünkön át a már említett „ösvények” bejárásával. Senki sem úgy születik, hogy tud gyököt vonni vagy futni. Einstein, a relativitáselmélet kidolgozója sem tudott először számolni, és Messi vagy Ronaldo focibajnokok sem tudtak születésükkor járni! Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem professzora, ennek ellenére mégis azt figyelte meg a kutatásai során, hogy kétféle szemlélet létezik: a rögzített és a FEJLŐDÉSI. A rögzített látásmódot követők azt hiszik, hogy a velük született képességeik a sikerük alapja. Ezzel ellentétben a FEJLŐDÉSI SZEMLÉLETűek azt gondolják, hogy az adottságaik csak a kezdőpontot mutatják meg; megfelelő hozzáállással és kitartó munkával fejleszteni tudják azokat.

Tehát ezen gondolkodás lényege, hogy hiszünk abban, hogy TEHETünk valamit azért, hogy jobbak legyünk valamiben, tehát elhisszük, amit a kutatás mára bebizonyított: képességeinket az agyi ösvényeink kitaposásával fejleszthetjük. Vagyis a válasz a címben lévő kérdésre: Igen, TEHETséges vagy, mint mindenki! Ha Einstein nem is lehet mindenkiből, de mindenki lehet JOBB matekból, vagy amiből csak AKAR!

Ezután az alább látható néhány példát mutatunk az olvasóknak mindkét szemléletmódra:

Majd a könyvben következnek az interaktív feladatok az elgondolkodáshoz és gyakorláshoz és utána még egy oldalnyi “szlogent” is belefoglaltunk. Mintha csak internetes, instás oldalakat látnának a fiatalok!

A FEJLŐDÉSI szemlélethez tartozik, de a fontossága miatt külön témát írtunk a hibák tanulásban betültött szerepéről Hibázni emberi dolog címmel. Ezt a két témát egyébként mind a felnőtt mind kamasz/fiatal tesztolvasóink nagyon szerették, mondván felismerhető és fontos téma, ráadásul keveset lehet így hallani róla.

Ria: Enyém lett értelemszerűen a tanulásról szóló fejezet, hiszen az nekem már testhez álló, mivel egy egész könyvet írtam már a témáról…hát, ezt gondoltam először én is! De megírni nagyon röviden, velősen egy témát, amiről van egy könyvi anyagod, az egyáltalán nem könnyű. Nekem ez volt az egyik legnagyobb kihívás így utólag visszatekintve: nehezen kezdtem hozzá, ezerszer átírtam. Aztán Hajni – jó coachként – átlendített ezen. Átbeszéltük közösen, így született meg a mostani változat. A témákhoz próbáltunk idézeteket is keresni – amiket egyébként a tesztolvasóink imádtak – íme ezek kerültek a tanuláshoz:

A „hogyan mondjunk nemet” engem mindig is érdekelt, hiszen életem során hányszor vertem a fejem ( persze képletesen) a falba utólag, azért, mert ugyan tudtam, hogy kellene, de mégse sikerült valamire NEMet mondanom. Aztán egyszer csak kezembe került a témáról Sarah Famery Hogyan mondjunk nemet? című könyve. Megtanultam belőle elkészíteni a „NEM SZENDVICSET” amit azóta kicsit tovább is fejlesztettem, és stresszoldó tréningeken meg is tanítom! A Tudsz NEMet mondani? témánál ezt a módszert nagyon röviden leírtam, majd egy példával meg is mutatjuk, hogyan lehet használni a “szendvicset” az életben: hogyan reagálhatsz, ha a barátod reggel azzal kezdi a beszélgetést, hogy “útközben suliba menet menjünk be a boltba energiaitalért!” és te nem szeretnéd ezt megtenni. Mindezt az alábbi bevezetés indítja az Első Én térKÉPem kötetben:

Összességében nem volt könnyű, de úgy érezzük megérte a munkát! Reméljük sok fiatalnak lesz könnyebb és szebb az élete a könyvek segítségével.

Ha bármi kérdésetek van a non-fiction írással vagy a könyvekkel kapcsolatosan, itt az oldal alján a hozzászólásban is megtehetitek, vagy írhattok nekünk a KAPCSOLAT menüpontnál.

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.