Testvérekként sok közös vonásunk van. Még ha nem is élünk ugyanabban az országban, nem ugyanaz a kulturális közegünk, vagy a midnennapjaink, alapjaiban hasonlóan gondolkodunk. Ez a hasonlóság az élet minden területén jól jött, mert könnyen megértettük a másikat. Ez most is így történt, mikor elkezdtünk közösen könyvet írni.
Ria: 2019-ben magánkiadásban megjelent az 5öst érő tanulási 5letek című könyvem. Annak írása közben Hajni, a húgom volt a segítőtársam: mint tréner, coach és 5 gyermek gyakorló szülője sok tippel, tanáccsal támogatott. De már sok-sok éve folyamatosan osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat életvitel, gyereknevelés coaching, tréning, ügyben.
Én évtizedek óta tartok kamaszoknak tanulási és önismereti tréningeket, ezért folyamatosan kerestem, keresem a szakirodalmat. Az találtam, hogy több könyv szól kamaszokról és van néhány kamaszoknak írt is (bár nem túl sok), de az elérhető könyvek zöme külföldi szerzőktől származik, és feltételezi, hogy a fiatalok könnyen és szívesen olvasnak teleírt oldalakat. Ezért elkezdtem kapacitálni Hajnit, hogy írjunk egy könyvet közösen a fiataloknak azokról a dolgokról, amik segíthetnek nekik nagyobb önismeretre szert tenni és élet különböző területein jobban eligazodni. Úgy gondoltam, hogy mi egy ideális „író testvérpár” lehetnénk, mivel az együttes hátterünk (tanár / coach) a tudás és a tapasztalok különleges és tökéletes kombinációját biztosítja. Másfél évig csak beszéltünk róla, hogy milyen hasznos lenne. Közben gyűlt a fejemben a lista, hogy mi is lenne benne ebben a könyvben, ha megírnánk…
Hajni: Amikor Ria kiadta a könyvét sokat segítettem, büszke voltam rá és egy kicsit irigykedtem is. Tényleg azóta mondogatta nekem, hogy írjunk együtt könyvet és én jópofa ötletnek tartottam ugyan, de úgy éreztem, arra nincs időm, majd egyszer…
Aztán az év elején minden megváltozott. Január elején hittem, bíztam: ez az év jobb lesz mint 2020…végre! Ehelyett Hollandiában a COVID helyzet január elején csak fokozódott (szinte teljes lock down, még az első kijárási tilalom is beütött) és az időjárás csak romlott napról napra a kedvemmel együtt. Végül aztán egy borús, esős, hideg január végi pénteken úgy éreztem, hogy annyira elegem van a COVID-ból, bezártságból, hogy ha nem teszek valamit, a végén még depis leszek. Az ezután következő hétvégén (jó coach-hoz illően) feltettem magamnak a kérdéseket: Mit tegyek, hogy kihozzam magam a lefelé menő spirálból? Mi adna nekem energiát? Egyből elkezdett derengeni, hogy valami kreatív dolgot kéne kezdenem, mivel az engem mindig feldob. Még egy napba sem tellett, mire meglett a depitől-mentő tevékénységek listája:
- Megtanulni rendes fényképeket csinálni komolyabb fényképezőgéppel.
- Megtanítani Juli lányomat varrógéppel varrni, amire már 2 éve kér.
- Megírni a könyvet, ami miatt a nővérem már másfél éve rágja a fülem
Innentől már csak egy telefonhívás és meg is volt az egyezség Riával: IGEN, megcsináljuk! Természetesen ugyanazon a hétvégén megvettem a fényképezőt és a varrógépet is (az enyém anyukámnál maradt Magyarországon…). A hangulatváltozás 100%-osan sikerült!
Ria: Sok minden volt mögötte, hogy kapacitáltam a Hajnit a könyv megírására. Először is azt látom, hogy sajnos a magyar oktatási rendszer nem éppen az egyéniségek kibontakozásáról szól, inkább azt sugallja, hogy „veled van a baj, ha kilógsz a sorból”. Többek között ezért is önbizalomhiányosak a magyar diákok. A heti egy osztályfőnöki óra főleg szervezési feladatokkal telik el, a hittan/etika órákon megint csak adott a tananyag. Kevés idő marad beszélgetésre, önismeret, önbizalom fejlesztésére a sokszor 30 közeli osztálylétszámokkal.
Ezen kívül azt tapasztalom a tréningeken, hogy a mai tizenéveseknek sok a kérdése a kamaszkori változásokkal, párkapcsolattal, életvitellel kapcsolatban, de kevés a bizalmi felnőtt kapcsolatuk, ahol ezekre választ kaphatnának. A szülők éjt nappallá téve dolgoznak, a tanárok pedig túlterheltek. Pedig sokszor csak egy kis odafigyelés kell, hogy megnyíljanak a kamaszok és nagyon-nagyon érdekli őket az önismeret téma.
Hajni: Nekem is több okból szívügyem a téma, azon kívül, hogy az öt gyerek nevelés alapból érdekeltté tett. Sok-sok vállalati vezetőt coacholok az egész világon a munkám során és azt látom, hogy a legnagyobb kihívások és elakadások zöme az önismeret és a pszichológia alaptudás hiányából adódik. Sokszor hallottam a vezetőket felsóhajtani: „bárcsak ezekről a dolgokról 20 éve tudtam és elgondolkodtam volna”. Pont ezért régi álmom, hogy ha egyszer már nem kell pénzt keresnem, akkor anyukákat fogok coacholni, mert akkor mindenki már az az élete elején a szülőjétől kaphatná a megfelelő tudást és az irányvezetést. Ráadásul szerintem ebben van a megoldás a világ minden problémájára is! Mert gondoljunk, csak bele, milyen lenne a világ, ha mindenkit egy szerető, erős anya nevelne fel, aki birtokában van és alkalmazni is tudja a legfontosabb pszchológiai tudnivalókat, és így aztán mindenki szeretetre képes, önbizalommal teli és felelős felnőtté válna? Egy ilyen lakosokkal teli világon a bűnözés, a klímaváltozás, a szegénység és a többi most megoldhatatlannak tűnő probléma csak egy emlék lenne a múltból. Ez a könyv egy lépést jelent nekem efelé a világ felé.
Ria: Tehát egy telefonbeszélgetés és eldőlt minden! Újra könyvírás! Tanítás, osztályfőnökség mellett, a COVID járvány kellős közepén… Úgysem szeretek körmöm rágva a tv előtt ülni és várni az aggasztó adatokat…Gyerünk, csináljunk valami hasznosat!- gondoltam. Február 10-én volt az első egyeztetést MS Teams alkalmazáson. Hajni megosztott velem egy olyan felületet, amin ő szokott dolgozni a vezetői csapatokkal. Ezen terveztük milyen könyvet, kinek és miért akarunk írni. Aztán jött az ötletelés a témákról. Így utólag számomra is hihetetlen, de 10 perc alatt szinte a közös könyvünk „tartalomjegyzéke”!
Hajni: A szervezetfejlesztő és a tanácsadó énem természetesen a kezdetektől benne van a folyamatban. Az első beszélgetésünkre készítettem egy Mural felületet, itt aztán empátia térképet készítettünk az olvasónkról. Ott jegyeztük le az ötletbörze eredményét is arról, hogy milyen témákat kell a könyvünknek felölelnie. Íme így nézett ki az online fal az első beszélgetés végén:
Innen a többi csak történelem… a következő blogokban többet megtudhattok a könyv tartalmáról, a könyvírás folyamatáról, a velünk együtt dolgozó csapatról és a magánkiadás rejtelmeiről is.
