Egészen a hetvenes évekig azt hitték, hogy az agy fejlődése a gyerekkor végére nagyjából befejeződik. Azóta világosság vált, hogy ez nem így van, sőt igazából óriási átalakításon megy át az agy a pubertás éveiben. Ez a fejlődés egészen a huszas éveink elejéig tart!
Az ÉNtérKÉPem mindkét kötetében (Az ÉN térKÉPem (16+) és Első ÉNtérKÉPem (10+) beszélünk arról, hogy milyen képességek fejlődnek ezekben az években:
Kamaszkorban agyunk érzelmi és tudatos gondolkodási (…) részei fejlődnek tovább.
A pubertás során tehát két terület fejlődik, de a legnagyobb változások az agy első részében, az elülső homloklebenyben (idegen szóval prefrontális cortexben) történnek. Ennek a résznek a funkciójáról ez olvasható a könyvben:
Itt helyezkedik el a logikus gondolkodás, a nyelv, a tervezés és hasonló, úgynevezett irányító funkciók agyi központja. Ez (…) teszi lehetővé, hogy tudatosan tudjuk irányítani az indulatainkat és a cselekedeteinket, illetve nemcsak magunk, hanem mások szükségleteire is tudjunk gondolni.
Horváth Ria – Ságodi Hajni: Az ÉNtérKÉPem
Tehát agyunk ezen részének rendkívül fontos a szerepe. A kamaszkori átalakítással pedig a mai modern világban nagy jelentőséggel bíró képesség fejlődnek.
Mi is történik pontosan az átalakítás alatt?
Még a kamaszkor kezdete előtt egy gyors növekedési szakasz során sok-sok új kapcsolat (szinapszis) alakul ki az agysejtek között, amit aztán éveken át tartó „tisztogatás”, vagyis a fölösleges, nem használt kapcsolatok kiirtása követ. Ezen kívül az elülső homloklebegy drótozása „szigetelést kap”, egy zsíros réteg, a myelin kialakulásával. Ez segít abban, hogy az üzenetek mintegy százszor gyorsabban is haladhatnak mint előtte.
A kamaszkor kezdetén, úgy 11-12 éves kor körül viszont ez az átdrótozás azzal jár, hogy időlegesen az agy teljesítménye visszaesik. Például az ilyen korú tinik 10-20 százalékkal lassabban reagálnak a különböző emlékezési vagy döntési feladatok során. Ez a nagymértékben megnövekedett kapcsolatoknak tudható be, ami miatt az agy kevésbé hatékonyan képes közvetíteni az üzeneteket. 13 éves kor körül újra megnő a teljesítmény, mivel akkor már halad a „gyomlálás”, vagyis a használatlan kapcsolatok kiiktatódnak, míg a használtak megerősödnek. Ez a folyamat eltart egészen a 20. évek elejéig is.
Számtalan cikk és könyv taglalja, hogy a kamaszokra jellemző kockázatvállaló viselkedés oka is az, hogy a tinik fejlődésben lévő agyában még nincs minden terület megfelelő összeköttetésben. A kamaszkorral járó hormonlavina érzelmi hullámzásokat vagy az impulzuskontroll hiányát okozhatja.
And Romer agykutató szerint azonban lehet, hogy egy kicsit óvatosabban élni ezekkel a sztereotip megközelítésekkel.
Igaz, hogy a kockázatvállalás sokkal jellemzőbb a kamaszokra, mint a náluk fiatalabb gyerekekre, ugyanakkor semmiképpen nem gyakori vagy általános jelenség. A kamaszok többsége nem hal meg autóbalesetben, nem öli meg magát, nem lesz depressziós, sem drogfüggő és nem szed össze szexuális úton terjedő fertőzéseket.
And Romer
Szerinte ugyanis nem csak az agyi „hiányosságoknak” köszönhető a kamaszok látszólag értelmetlennek tűnő vagy impulzív viselkedése, sokszor inkább a tapasztalathiány és a kíváncsiság viszi bele őket olykor veszélyes helyzetekbe.
Ráadásul az átalakításnak nemcsak hátrányai, hanem kimondott előnyei is vannak. Mégpedig az, hogy a megnövekedett számú kapcsolatok miatt a kamasz agy rendkívül rugalmas, könnyen tanul. Ezért ez az időszak kíváló új tapasztalatok szerzésére.
A rugalmasság miatti megnövekedett tanulékonyságnak viszont az is következménye, hogy „serdülőkorban az agy olyan, mint a szivacs: bármit könnyedén megtanul, a jót és a rosszat is. A függőség is egyfajta tanulás (szokáskialakítás,
majd beszélünk még erről), így könnyen beleég az agyba az új szokás” (szintén Az ÉN térKÉPem kötetből idézve).
Amint a könyvben írjuk, az tény, hogy
Az irányító funkciókért (pl. döntéshozatal vagy tervezés) felelős csokigombóc a pubertás időszakában teljes kapacitásának még csak 80%-át éri el.
Miben segíthet ilyenkor a szülő és a környezet?
1. Éppen ebben a tervezési funkcióban: bár kinézetük alapján már felnőttnek tűnnek – és sokszor annak is tartják magukat – a tinik, mégis még nagy szükségük lehet segítségre abban, hogy megtervezzék a teendőiket, vagy hogy egyáltalán előre gondolkodjanak. Megmutathatjuk a tervezési módszereket nekik, naptárat vehetünk nekik, vagy akár együtt is tervezhetünk velük.
2. A tapasztalathiányuk miatt a fiatalok sokszor nem látják a kockázatokat. Nagyon fontos, hogy – bár a dolgokat már megtiltani sokszor nehéz, vagy akár lehetetlen is – beszéljünk sokat a kamasz gyermekünkkel arról, hogy mit és hogyan szeretne tenni, és mondjuk el neki milyen kockázatokat látunk mi.
Nálunk otthon ez a sokat ismételt mondat szinte mantrává vált és segít(ett) a kamaszévek alatt:
Te döntesz, de legalább hallgasd meg, mit tudunk és gondolunk mi (a szüleid) arról, amit tervezel megtenni.
3. Természetesen a serdülőkor és az agyi átalakítás során rendkívül fontos, hogy segítsük a kamaszt önmaga megismerésében és érzelmeinek kezelésében. Ehhez rengeteg tippet és módszert ajánlunk az ÉNtérKÉPem könyvekben.
Forrás: Le lehet szállni a kamaszok agyáról – Dívány (divany.hu)
