A gyerekekre nehezedő, az iskolai eredményekre vontakozó magas elvárásokról szóló cikkeknek se szeri se száma a hazai sajtóban. A közösségi média is tele van a szülők, pedagógusok és a pszchológusok aggódását tükröző üzenetekkel.
Mert ugye a szülő tudja, hogy ha nem csupa ötöst kap a gyerek, akkor nem veszik majd fel. És ha nem veszik fel a legjobb egyetemre akkor mi lesz belőle? Hogy fog majd megélni?
Ez a hajsza sokszor már az első osztályban indul, sőt már az óvodában is megy a verseny, hogy kinek a gyereke tud többet: szebben rajzolni, verset mondani, énekelni stb. Ebből adódóan kialakul egy küzdés a szülő és a gyerek között, amiben számtalanszor elhangzik, hogy:
Tanulj, mert…! Ha nem tanulsz, akkor…!
Persze vannak olyan gyerekek, akik jól motiválhatók és szeretnek tanulni. De a többség nem ilyen, és ezért arról is sokat lehet hallani, hogy ennek a nyomásnak sok negatív hatása van a fiatalokra, ami akár a felnőttkori boldogságra való képességet is befolyásolhatja.
Ennek egyik oka, hogy a szülői próbálkozások a motivációra nem mindig az azt érik el, hogy a csemete jobban tanuljon, hanem sokkal inkább azt, hogy a gyerek önértékelése sérül. Egy érdekes és megszívlelendő cikk olvasható a Femina oldalain arról, hogy mit ne mondjunk a gyerekünknek rossz bizonyítvány esetén: 5 mondat, amit kerülj, ha nem sikerült jól a bizonyítvány: mély nyomot hagynak a gyerek lelkében – Gyerek | Femina
Ez utóbbiról kérdezzük is egyébként a fiatalokat Az ÉNtérKÉPem mindkét kötetében (Az ÉN térKÉPem (16+) és Első ÉNtérKÉPem (10+) az ÜZENETBOMBÁZÁS témánál, és sajnos az eddigi visszajelzések alapján sok tini ezt a részt érzi a legérdekesebbnek, mert sok ilyen tapasztalatuk van. Érdemes megnézni, hogyan fordította le ezt a videóban a 17 éves Zsolt, aki elkészítette a könyvbemutató filmeket. Nézd meg az Első ÉNtérKÉPem bemutató videóját ITT, amiben a tükrös jelenet és a bizonyítványos jelenet is erről szól!
Hogy van mindez Hollandiában?
Először is Hollandia a legboldogabb gyerekek országa évek óta az UNICEF felmérése szerint. Ennek egyik oka – sok más tényező mellett – az, hogy a gyerekek sokkal kisebb nyomás alatt vannak az iskolai eredményeiket tekintve.
Míg Magyarországon (és szinte majdnem minden országban) az egyik legnagyobb neveléssel kapcsolatos szülői döntés az iskolaválasztás, addig Hollandiában nem minden a jó iskola és a kitűnő eredmény. Az oktatást sokkal inkább tekintik a gyermek lelki jóléte és személyes fejlődése felé vezető útnak.
Az iskolák nálunk több energiát fektetnek a motiválásba, mint az eredmények kipréselésébe. Az angol vagy a francia iskolák a eredményekre összpontosítanak, de a kutatásaink azt mutatják, hogy a szociális képességek sokkal többet nyomnak a latban a boldogság szempontjából. Sokkal fontosabbak mint az IQ.
Ruut Veenhoven, boldogságkutató professzor a rotterdami Erasmus Egyetemen
Ez a szemlélet hatja át az egész iskolarendszert. Kezdjük az oktatási karrier végével, a felsőoktatással.
Hollandiában mindenki, aki megfelelő szintű érettségivel rendelkezik, helyet kap az általa kiválasztott intézményben. Az érettségire kapott jegyek alapján nem különböztetik meg a jelentkezőket! Ez alól csak néhány különösen népszerű szak, mint például az orvosi egyetem a kivétel.
Ráadásul az egyetemhez és a főiskolához két különböző érettségi tartozik: az egyetemre jutáshoz VWO érettségi kell, ami 6 éves középiskolai oktatást jelent magasabb szinten, míg a főiskolához elég az 5 év alatt, könnyebben megszerezhető HAVO érettségi is.
Valószínűleg emiatt aztán nincs olyan folyamatos stressz, hogy a gyerek kitűnő bizonyítványt szerezzen. Sőt! Hollandiában inkább az úgynevezett „ketteske kultúrával” küzdenek. Hollandul egyébként ezt „zesjes cultuur”-nek hívják, ami azt jelenti, hogy a tanulók és a tanárok, sőt a szülők zöme is megelékszik az elégségessel. A zesjes cultuur elnevezés innen ered, mivel a hollandiai tizes skálán hatos=zes az a jegy, amivel már nem bukik meg a diák. Tovább megyek: még megbukni sem gond vagy szégyen, hanem úgy tenkinetek rá, mint az iskolai karrier természetes velejárójára. Az elmevezése sem annyire negatív: ahelyett, hogy az mondanák a gyerek megbukott, azt mondják a gyerek marad az osztályban („blijven zitten” hollandul, ami szó szerint azt jelenti „ülve maradni”). Szerintem ez a szóhasználati különbség is nagyon sokat elárul a hozzáállás másságáról!
Néhány példa a saját tapasztalatomból arra, hogyan érzékelhető ez a stresszmentes „ketteske mentalitás”.
Amikor 2004-ben kiköltöztünk az akkor 10 éves fiammal, Ábellal, ő a rotterdami közelben lévő általános ikolában a 7. osztályban kezdett járni (az általános iskola 4 éves korban kezdődik és 8 osztály van 12 éves korig). Előtte Budapesten a Városligeti Kétnyelvű Általános iskolába járt, ahol három évet végzett el, és sok tanuláshoz, rengeteg házifeladathoz és jó nehéz iskolatáskához szoktunk. Itt úgy kezdte az évet, hogy semmit nem tudott hollandul, ezért kapott egyébként holland órákat is. Tehát azt gondolná az ember, hogy itt még többet kell majd tanulni, hogy a nyelvet is tanulja, de meglepett minket, hogy Ábelnek remekül és lazán megy a suli, és az általános iskolában…
- Nincs iskolatáska. A gyerekek az iskolától kapják a könyveket, munkafüzeteket, tollat, ceruzát. Semmit nem kell hazavinni, tehát a táskába csak az uszonna kerül.
- Nincs házifeladat. Általános iskola alatt nem kapnak igazán feladatot otthonra a gyerekek, 7.-ben kezdik szoktatni őket az otthoni munkára, de addig tényleg szinte semmit nem kell iskola után csinálni.
- Alig van dolgozat, felelés egyáltalán nincs. Ritkán van felmérés, akkor is jó előre szólnak, és mindig írásbeli. Tehát nincs folyamatos stressz (lesz ma röpdoga?) és leégetés az osztály előtt sincs (ha felelésnél nem tudom a választ, akkor az lebőgés).
Ábel egyébként az általánosban hétfőn-kedden és csütörtökön 3-kor végzett, szerdán és pénteken pedgi 12-kor. Mivel nem volt lecke, egész délután játszott és akkor kapott rá az olvasásra is. Így utólag azt hiszem, Hollandiában volt energiája és kedve olvasni délutánonként, mert nem fárasztotta le az iskola.
Tanév végén hozták a gyerekek (öt gyermekünk van összesen a párommal) a bizonyítványukat, mind büszkén. A holland férjem lánya is, akinek pedig szinte csak hatosok és hetesek (kettesek és hármasok) sorakoztak a biziben. Én akkor még jobban csodálkoztam, amikor megláttam milyen megjegyzéssel látta el a tanítónő ezt a bizonyítványt:
Csodálatos bizonyítvány, ügyeskedj továbbra is Anna!
Ez a hozzáállás odavezet, hogy a gyerekek nem stresszesek, a szülők sem hajcsárok otthon ezekben az években, körülbelül 12 éves korig biztos nincs is rá szükség. Ami valószínúleg hozzájárul, hogy itt vannak a legboldogabb gyerekek persze. Hozzáteszem, hogy a középiskolában már más a helyzet, már van táska, lecke és dolgozat is, sőt ott például a legerősebb változatú gimiben hat nyelvet tanulnak a fiatalok. De mint említettem, különböző szintű középiskolák vannak, és lehet olyat választani, ami kevésbé terhelő.
Ez a holland hozzáállás akkor csak pozitív és így kéne mindenütt csinálni?
Ez sem biztos, legalábbis a rotterdami Gazdasági Tanácsadó Elnökség például egy 2010-es tanulmányában figyelmeztet, hogy a város lakói a „ketteske kultúra” mentalitás, és az ebből következő ambíció hiánya miatt nem használják ki a tehetségüket, ami nekik sem jó és anyagilag hátrányos az országnak is.
Ráadásul ezt mikro szinten is érzékeli a szülő. Hiába tudod, hogy a gyereked többre képes, nincs alapod, hogy többre motiváld, mint az elégséges elérése. Sőt még a gyerekek azt is elvárják, hogy velük örüljünk a szuper eredménynek, amikor elégségesre sikerül a dolgozat!
Az arany középút valószínúleg itt is érvényes: hogyan tudnánk a gyereket saját képességeinek kihasználására biztatni, anélkül, hogy kifacsarnánk őket és megutáltatnánk velük a tanulást? Mert a tanulás megszerettetése az egyik legfontosabb feladata a tanároknak és a szülőknek szeritem! Mint a könyvben is írtuk:
A technológia és a tudomány egyre gyorsuló fejlődése miatt folyamatosan lesz új tanulnivaló, bármely szakmáról vagy területről is legyen szó. Sőt az automatizálás elterjedése miatt még maguk a szakmák is gyakrabban fognak változni. Ezért csak úgy lehetsz hosszú távon sikeres, ha megtanulsz és megszeretsz tanulni!
Forrás: adv-cie-toekomstbestendig-ho.pdf (asva.nl)
6 Dutch parenting secrets to raising the happiest kids in the world (cnbc.com)
